Az írásról

Ha kéne, nem tudnám megmondani pontosan, hogy mit is jelent nekem az írás, vagy azt, hogy miért csinálom, vagy azt, hogy tulajdonképpen mi is a célom vele. Csak azt tudom, hogy rengeteg gondolatom van, amik néha úgy tolulnak egymás után, hogy az előzőt még be sem fejeztem. Állandóan jár az agyam, kattog, mocorog, zakatol, soha nem áll le. Még éjszaka is gondolkodom.
Nagyon szeretnék mindent kiírni magamból, de néha azt érzem, ezt nem tehetem meg büntetlenül, mert a gondolataim egy része talán nem publikusak, talán ítélkezésre, negatív véleményekre ildomosak.

Egy valami tuti és biztos: nem szeretnék "oravecznóra 2pont0" lenni, mert általános igazságokat rebegő kliséket bárki tud írni, aki csak egy kicsit is tud fogalmazni.
Nem szeretnék közhelyeket zengő, semmitmondó írásokat kiadni a kezeim közül, mert az, amit írsz, abban benne van a lelked, a személyiséged, az egész lényed, legalábbis, ha nem vagy gyáva őszintének lenni.

Én nem akarok gyáva lenni, úgyhogy igyekszem minél őszintébbnek lenni elsősorban magammal, aztán Veletek, drága olvasók, (ha tényleg léteztek.)