éviszépségtippek #4

Íme a hajas fejezet.
Én nem vasalom, nem göndörítem, nem használok csodaszereket, mert úgyis csak zsíros lesz a hajam, meg nehéz érzetű, lelapulós. Ugyanakkor nagyon sokszor mosom. Sok cikk kering az interneten arról, hogy a mindennapos hajmosás káros-e, vagy se. Én a mai napig nem tudom eldönteni, de nekem a jó közérzetem, a magabiztosságom egyik alapja a hajam ápoltsága. Szeretem, ha dús, illatos, fényes, egyszóval: frissen mosott. Sajnos ennek vannak árnyoldalai is: sokkal hajlamosabb kiszáradni, hiszen naponta, kétnaponta éri vegyi anyag, víz, és a hajszárítóból áradó jó meleg hő. Ezek közül a hajszárító jelenti a legnagyobb veszélyt a hajamnak, ezért már nagyon várom azt a fajta napsütéses időt, amikor égre a nap melengető, D vitaminban dús sugarai szárítják majd tincseimet.
De addig is marad az enyhe aggódás, és a lehető legodaadóbb gondoskodás, kívül-belül.

Voltak időszakok az életemben, amikor a legolcsóbbtól a legdrágább szépség- és hajvitaminig mindent bevetettem. Ez nem kevés pénzembe került, ráadásul nem sok változást vettem észre. Néha ugyan betegesen aggódom a hajamért, főleg, mert imádom a dús hajat, és az elmúlt 5 évben majdnem felére csökkent nőiségem (egyik) éke. De, ahogy az előző bejegyzésekből is kiderül, próbálom a természetesség felé venni az irányt, így egy új "kisérletbe" vetettem bele magam. De mielőtt belevágnék, megmutatom azokat a samponokat, amiket a legjobban szeretek, és ár-érték arányban is viszik a pálmát.

1. A Balea termékek abszolút híve, követője, használója és terjesztőjeként ez nálam alapdarab.
Nem nehezíti el a hajat, könnyűnek és tisztának érzem a fejbőröm, nem tolakodó az illata, és nem szárítja ki a hajamat, ráadásul ebben is kiélhetem a koffein-mániám.

2. Szintén Balea termék, dúsító hatású sampon. Ez már nem annyira szerelmetes darab, mint a koffeines, ugyanis kicsit szárítja a hajam, de az illata és a hajam dússága kárpótol ezért. Lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlem, de én ezt a sampont is ajánlom, legalább egy kipróbálásra.





3. A Balea legújabb terméke, aminek a Loreál hajvastagító sampon az alapja, ugyanakkor semmi károsító anyag nincsen benne, sőt, míg a Loreál eme samponjának kifejlesztéséhez egy külön anyagot állított elő, addig a Balea a mű anyagok helyett telepakolta természetes cuccokkal. Ja és persze az nagyon fontos, hogy az összes Balea sampon szilikon mentes!

Ez a három sampon tutibiztos, hogy mindig van fürdőszobámban. ;)


Ahogy említettem, nem használok hajbalzsamot, nagyon ritkán előfordul, hogy veszek valami illatos, Baleás egy adagos hajpakolást.

Viszont, mivel szeretném megóvni és szépen növeszteni a tincseimet, úgy döntöttem, hogy elkezdem heti rendszerességgel használni a Ricinus olajat. Eddig kétszer volt szerencsém felkenni a hajamra. Se a bekenés, se a lemosás nem egyszerű, és sajnos elég időigényes. Ahhoz, hogy mindenhol alaposan befedje az olaj a fejbőrömet és a hajvégeket is, elmegy a fél délelőtt. Ami még kicsit megbonyolítja a dolgokat, az az, hogy legalább 4-5 órát rajta kell hagyni a hajon, lehetőleg melegen tartva. Nekem ez egyszer sem jött össze :D Lemosni sem túl egyszerű, legalább 2-3 samponos hajmosást követel, de a legutóbbi alkalommal megspékeltem a samponomat egy kis szódabikarbónával, így elég volt kétszer átmosni. Egyáltalán nem zsírosodik ezután hamarabb a hajam, sőt, könnyű, puha és lágy lesz tőle, ráadásul tudom, hogy feltöltődik.

A másik,amire próbálok hellyel-közzel odafigyelni, az a fehérje és vitamindús táplálkozás. Hiszen ezzel belülről szépítjük a hajat, bőrt.

Ezeken kívül pedig belekezdtem az egyik legizgibb kísérletbe: búzafűkapszulát szedek, reggel-délben-este, azaz 3x1-et naponta. Rengeteg csodás hatása van, de ami a legjobb, szerepel közöttük a haj egészsége is! Ezért is döntöttem úgy, hogy nem fogok szépségvitaminokat szedni, hanem kipróbálom a búzafüvet.

(Ezt a márkát én a dm-ben találtam, akciósan 1300 ft-ba került.)

éviszépségtippek #3

A harmadik részben az arcmosás, tisztítás után a krémekkel szeretnék foglalkozni.
Ebben az esetben, nekem jelenleg 3 krém van az életemben, nem egyszerre használva, persze.
Egyik krém sem "menő", de annál hasznosabbak! :)

1. A mindenki által ismert, sztenderd Nivea

Ha éppen jóban vagyunk az arcommal, nem haragszik rám a sok stresszért, vagy egyéb külső hatásokért, akkor szerencsére megelégszik, és hálás is, ha ezt a krémet használom csak. Ez főleg nyáron szokott működni, amikor lazaság van, meg napocska, meg soksok boldogság. Télen, sajnos nem túl elegendő önmagában ez a cukiság.


2. A gyógyszertárban, baráti áron kapható körömvirág krém

Ezt a krémet akkor kell bevetnem, amikor már sajnos nem túl baráti a viszonyom a bőrömmel. A kicsit már szárazabb, de még nem a végső stádiumban illik használni. Ezt csak este tudom használni, mert elég fura érzete lesz tőle a bőrömnek, így reggel max. nagyon vékonyan kenem fel, nehogy túlragyogjam a Napot.






3. Az abszolút mentőöv, Bepanthen Sensiderm, szintén gyógyszertárban kapható, de az ára a mennyiségéhez képest kevésbé baráti.

Ez a krém a bepanthen egyik nagy találmánya, ugyanis direktbe' ekcémás, és arra hajlamos bőrre fejlesztették ki, ráadásul teljesen szteroid mentes, ami nagyon jó hír a bőrömnek. Február környékén fedeztem fel, és azóta sajnos már a második tubussal használom, ugyanis sem az időjárás, sem a stresszes mindennapok nem engedik, hogy ne használjam. Viszont, iszonyatosan szeretem, jó a textúrája, nincs semmi illata, hamar beszívódik és rögtön eltünteti az erősen ekcémás foltokat. Ha a bőröm nagyon odavan, naponta többször is be kell kennem, de mivel kényes vagyok az arcomra, ezért majdhogynem bármi pénzt megér, hogy valamennyire a legjobb állapotában tündökölhessen.
Ezt minden olyan lánynak, fiúnak ajánlom, akinek ekcémás, vagy arra hajlamos a bőre, vagy csak indokolatlanul kipirosodós. Bármilyen irritációra, viszketésre is oké. Legalábbis azt írják az okosok :)

éviszépségtippek #2

Az első részben az arc- és testradírozásról írtam, most az ezt követő, mindennapos arcápolásról ejtenék pár izgi szót.

2. Mindennapos tisztítás

Mivel alapjáraton zsírosodásra hajlamos, mégis száraz a bőröm, azaz eléggé vegyes, ezért óvatosan kell bánnom a mindennapos "vegyszeres" tisztítással. Nekem sajnos nem nagyon jöttek be a tonikok, pedig még az Alverdének is kipróbáltam pár termékét, sem pedig a radírozás nélküli, mindennapos használatra javallott arctisztítók. Legutóbbi sajnálatosan sikertelen próbálkozásom egy nagy üveg Garnieres Micellás vízzel volt. Összesen háromszor használtam (kb.), mire rájöttem, hogy reggelre miért dagad be a szemem. Pedig még le is mostan utána vízzel az arcom. Szóval tényleg szívás, mert nekem nagyon nem mindegy, mit kenek magamra.

Amit nagyon tudok ajánlani, mert az általános, mindennapos tisztítást abszolút pozitívan kiegészíti, az agyagos arcpakolás. Én erre a célra kétféle agyagot használok, felváltva, maximum hetente egyszer. Az egyik a rózsaszín agyag,
 a másik pedig a nyakatekert mikronizált rhassoul agyag.

Ezeket bátran ajánlom, egyszerű csapvízzel kikeverve, vagy bio rózsavízzel vegyítve. Eleinte rendeltem hozzá a virágvizet, de aztán rájöttem, hogy elég drága, ráadásul a sima csapvízzel is ugyanazt a hatást érem el, legfeljebb nem pompázik az orcám a rózsaillattól.
Plusz jó tulajdonság, hogy a rhassoul agyag lehámlasztja az ekcémás részeket a bőrömről, így azzal már külön nem kell foglalkoznom. Az agyagos pakolást, vastagságtól függően 10-15 percig szoktam rajtahagyni az arcomon, amikor már eléggé rászáradt. Elég nehéz megszabadulni tőle, ezért itt is jobb, ha a zuhanyzással kötöd egybe, mert potyog, hullik, és a zuhanytálca alja tengerfenéknek fog tűnni :) (Az agyagot és virágvizet a naturkence oldaláról szoktam rendelni.)

Esténként, mindennapos tisztításként jelenleg az Alverde levendulás szappanját használom az arcomra, nyakamra, mellkasomra, hátamra, de mivel imádom a levendula illatát, elcsábulok, és néha mindenhol ezzel mosom meg magam.
Enyhén szárít, de messze nem olyan erősen, mint a többi szappan. Ha ez nem válna be, vagy csak tetszik a többi, próbáljátok ki az Alverde citromfüves, vagy rózsás szappanjait!

Szerintem nagy csalódás nem fog érni, és az ára is nagyon barátságos, arról nem beszélve, hogy az alverde közismerten törekszik a természetességre, így tuti nem találsz majd a termékeikben kőolaj származékokat! (Az alverde termékeit bármelyik dm üzletben beszerezheted!)

éviszépségtippek #1

Hosszú évek fáradtságos, költséges és bőrpróbáló nekifutásaim után végre elmondhatom, mi kell a bőrömnek, hajamnak. Még előfordulnak kisebb melléfogások, de alapvetően tudom, hogy mivel kenjem, radírozzam, mossam.
Én az érzékeny bőrűek törzséhez, azon belül is az ekcémára hajlamosak családjába tartozom. Az elmúlt években kipróbáltam ezer és egy arctisztítási módot, utána persze kentem ezerrel, mert mindig kiszáradt a bőröm.
Most azokat a tippeket hoztam el, amik talán nektek is beválnak, ha hasonlóan vegyes és érzékeny bőrrel vagytok megáldva.
Nem is tudom, hol kezdjem... először is, próbáltam természetes, illetve kevésbé káros anyagokból álló dolgokat összeszedni magamnak, és nektek is :)
(Az elkövetkezendő posztok erről fognak szólni. Remélem hasznos lesz, és tetszeni fog!)

1. Kávézaccos bőrradír

Nekem ez talán a legkedvencebbem, mert (mindenki tudja, hogy) bolondulok a kávéért, így nem is kell messzire mennem a kávézaccért. Miután elhörpöltem reggeli kávéadagom, csak kiszedem a kávéfőzőből a megmaradt zaccot. Elég praktikus, hiszen nem kell külön lefőznöm a kávét csak a bőröm miatt. Kétszer is jól járok vele.
Szóval fogom a kávézaccot, beleteszem egy bögrébe (ha kis adagról van szó, hiszen azt egy fürdés alatt elhasználom), teszek hozzá egy nagy kanál mézet és egy kanál oliva- vagy ricinusolajat.

 

 Nekem eddig mindkét olaj bevált, egyáltalán nem jött ki tőlük az ekcémám. A ricinust azért is ajánlom, mert azt olvastam róla, hogy a ricinusolaj rendelkezik egy olyan tulajdonsággal, hogy minden más hatóanyagnak megnöveli a beszívódási gyorsaságát, ergo, ha azt akarom, hogy a koffein gyorsan hasson, ricinussal van rá nagyobb esélyem.
Szóval ebből egy fura massza szerű valamit kell kapnunk.
Fontos, hogy kádban/zuhanyzóban végezzük a radírozást, főleg, ha az egész testünkre kiterjed, ugyanis a kávézacc potyog, szóródik, morzsálódik, úgyhogy mindenhova befurakszik! (Igen, erre ügyelni kell, mert ide is, oda is kerülhet belőle :P)
Én mindig az arcomon kezdem. Vigyázzatok, mert elég erőteljes dörzsölő hatása van, így az arcotokon ne durván, inkább finoman oszlassátok el.
Én egy-egy ilyen hétvégi, nagy beauty délelőttön az egész testemen szoktam alkalmazni, ugyanis felér egy zuhanyzás utáni testápolással az olaj és méztartalma miatt.
Szóval azon túl, hogy nem szárít, leradírozza az elhalt hámsejteket, stbstb, még narancsbőr ellen is jó, hiszen a koffeint kb. minden feszesítő, narancsbőr-eltávolító testápoló tartalmaz. Ez pedig tuti nen méreganyag, hiszen 3 természetes összetevőből áll, és amúgy az meg a másik, hogy elég olcsó (főleg, ha amúgy is kávézol, ugyebár).
Nekem a bőröm ezért irtó hálás szokott lenni, arról nem is beszélve, hogy valamiért önbizalom növelő, szuperszekszisítő hatással is rendelkezik. Szeretettel és szapora, megerősítő bólogatással ajánlom minden lánynak! ;)

szakíts, ha bírsz

Tökre nem értem a fiúkat. Sose értettem, de azt hittem 22 évesen átléphetek a kezdő csoportból a haladóba. De a-a.
Az van, hogy kb. 1 hónapja szakítottunk a barátommal. Olyan kis szépen, csendesen megdumáltuk, hogy nem működik. Persze kifogás az volt dögivel, de az ember beszopja, meg még kreál is párat, mert azt hisszük, az lágyít a rúgáson. Hát szólok, hogy nem. És aztán jön a tátongó űr, meg a "jajdehátmiolyanszépenváltunkel". És akkor mivan? Ettől nem lesz másabb, mert az esetek kb. 10-20%-ban működik a téllegbarátság. És mi persze azt hittük, benne leszünk. Akkor nem is meglepi, hogy rohadtul nem működik. Mert:
1. Még éreztek valamit a másik iránt, és igazából a barátság csak kifogás, mert amúgy rohadtul nem tudod elengedni a másikat, de közben nem mered vállalni a felelősséget egy normál kapcsolatért. (Önzőség a javából)
2. Be vagytok fosva és azt hiszitek, ha finomkodtok, akkor jobb lesz. (Kutatásaim kimutatták, hogy: nem lesz jobb.) (Befosiság a javából)
3. Szeretnéd megtartani talonba, mert kituggya még mire lesz majd jó a közeli, s távoli jövőben. (Igen, itt mindenki gondoljon arra, amire akar.) (Legönzőbb önzőség a javából)
DE! Azzal kérlek sose álltasd magad, hogy ha jóban maradtok, akkor talán még újrakezdhetitek. NEM! Amiről egyszer lemondtatok, akár közösen, akár csak kényszeredve, miért lenne másabb hetek, hónapok múlva? A kifogás mindig kifogás marad, és a sérelem, hogy bezzegakkormiértnemvoltamelégjó ugyanúgy veled alszik majd egy ágyban.

És vicc az egész, mert nem is hiszed, hogy megtörtént, azt meg végképp nem, hogy a barátnőddel is.
Meg azt sem tudod már hova tenni, hogy a fb-n mindenki boldog párocskás képecskéket töltöget fel, de közben az van, hogy a barátaid nagy része mégis kurvára nem találja a nagyőjét, vagy a kisőjét, merthogy már amúgy azzal is tökre beérnéd.
Úgyhogy kend a hajadra, mert a kutya megette az egészet...

csakúgyszólok

feel the fear and do it anyway

(Nem tudom, ki mennyire ismer, de én egy elég laposhasú lány vagyok, úgyhogy ennek szellemében ér bármit is a kép a hasamról.)
Nem, nem vagyok terhes. Maximum gond terhes, de az nagyon.
Szeptemberben kezdődött a nőgyógyászati-problémáim című kurzus, amire nem én jelentkeztem fel. Gondolom senki sem jár szívesen nőgyógyászhoz, nos én is halogattam egy jó darabig, míg a lelkiismeretem kíméletlenül noszogatott, hogy ideje ellátogatni, s elvégeztetni a különböző alap/rutinvizsgálatokat. Manuális, ultrahangos, citológia (rákszűrés), és finom társai. Már az első vizsgálat során kiderült, hogy a méhem nem érzi olyan jól magát, és néha igencsak be tud durranni :P Következő: petefészek ciszta. 5,7 cm. ???
Méhszájseb. ??? Oké, akkor essünk neki a kezelésnek, gyógyszereknek, reménykedésnek. Novemberre egészen tisztázódott minden. Eltűnt, aminek el kellett tűnnie, mégis a jobb petefészkem nagyobb maradt, hiába nem volt már lakója. Orvos mondja: kontrollok. Ugye, mivel egyre kevésbé bízik az ember az egészségügyben, okot sem adnak az ellenkezőjére, ezért fizet az ember lánya, vagyis a lány apja, mint a katonatiszt. Fizeti a sok gyógyszert, a kezelést, a mintavételt, a kontrollokat, annak a reményében, hogy pénzért szépen ellátják. Ezt meg is kapom, hála Istennek, és nem kell a kórház tömeges várójában a megaláztatástól összekuporodva várni, hogy belém nézzenek.
Sajnos az egyik kontroll alkalmával kiderül: új vendéget várok, most "csak" egy 4,3 cm-es ciszta személyében. Nem kezdek el aggódni, habár kiderül, hogy hátrahajló méhem van (????? eddig ezt senki nem mondta!!!!), aztán persze kiderül, hogy lehet, hogy a drága ciszta olyan nehéz, hogy hátrahúzza a méhem. Oké, túlélem, hiszen mindent túl él az ember, ha eldöntötte, hogy túl fogja. Reményekkel és pozitív hozzáállással szedem a kétféle gyógyszert, merthogy elmúlik a ciszta magától. Aztán csütörtökön kicsit aggódva ugyan, de tele bizalommal és reménnyel megyek a két hetes kontrollra. Hamar fogad a doktor úr, kedves, mint mindig. Megvizsgál. Érzi a cisztát. Odafáradok az ultrahangos kütyühöz. Lefekszem. Érzem a feszkót a dokin, kezdek befeszülni. Bekeni az izét az izéval, és rányomja a hasamra. Meglátja a cisztát, lemegy hídba. Majdnem a duplájára nőtt 2 hét alatt. Mstmár 7,6 cm-es. Látom a képernyőn. Akkora, mint egy magzat, csak éppenséggel üres. Vagyis tele van valami folyadékkal, ami az ellenségem. A doktor úr elszörnyed. Felállok, felöltözöm. Leülök mellé, és mondja a lehetséges következményeket. Várunk egy hétvégényi időt (ez AZ a hétvége), kedden visszafáradok. Egyszerű a képlet: ha hétvégén nem kezd el felszívódni, kidurranni, megszűnni, szétrobbanni, akármi, akkor jövőhéten műtét. Ha szerencsém van, csak a cisztát veszik ki, ha nincs akkor a nőiességem egyik legősibb és legalapvetőbb elemét, a petefészkemet. No para, valakinek egy petefészekkel 4 gyermeke született. Ez szép is, meg jó is. De itthon ülök, egy három hónapos "terheshassal", ami feszül és tudom, hogy van benne valami gonosz, és csak az jár a fejemben, hogy mi történhet velem.
Így akkor most mégis, hogy a szöszömbe álljak neki a szakdogámnak?

Lányok, akik olvassátok! Vegyétek komolyan a nőgyógyászkodást, mert egy valamit megtanultam az elmúlt időszakban: semmi nem ér többet a testem épségénél, egészségénél, és csak egy megalázóbb helyzet van az általános betegségeken túl: amikor a nőiességedet érzed kicsúszni a kezeid közül, amikor ráébredsz, hogy megfoszthatnak attól, amitől nő a nő.
Nem kell dramatizálni, meg amúgy 24 órából 23-at abszolút pozitív vagyok, csak van az az egy óra, amit megengedek magamnak, hogy azzal legyek elfoglalva, hogy:
"mi lesz majd, ha...?!?"