Tökre nem értem a fiúkat. Sose értettem, de azt hittem 22 évesen átléphetek a kezdő csoportból a haladóba. De a-a.
Az van, hogy kb. 1 hónapja szakítottunk a barátommal. Olyan kis szépen, csendesen megdumáltuk, hogy nem működik. Persze kifogás az volt dögivel, de az ember beszopja, meg még kreál is párat, mert azt hisszük, az lágyít a rúgáson. Hát szólok, hogy nem. És aztán jön a tátongó űr, meg a "jajdehátmiolyanszépenváltunkel". És akkor mivan? Ettől nem lesz másabb, mert az esetek kb. 10-20%-ban működik a téllegbarátság. És mi persze azt hittük, benne leszünk. Akkor nem is meglepi, hogy rohadtul nem működik. Mert:
1. Még éreztek valamit a másik iránt, és igazából a barátság csak kifogás, mert amúgy rohadtul nem tudod elengedni a másikat, de közben nem mered vállalni a felelősséget egy normál kapcsolatért. (Önzőség a javából)
2. Be vagytok fosva és azt hiszitek, ha finomkodtok, akkor jobb lesz. (Kutatásaim kimutatták, hogy: nem lesz jobb.) (Befosiság a javából)
3. Szeretnéd megtartani talonba, mert kituggya még mire lesz majd jó a közeli, s távoli jövőben. (Igen, itt mindenki gondoljon arra, amire akar.) (Legönzőbb önzőség a javából)
DE! Azzal kérlek sose álltasd magad, hogy ha jóban maradtok, akkor talán még újrakezdhetitek. NEM! Amiről egyszer lemondtatok, akár közösen, akár csak kényszeredve, miért lenne másabb hetek, hónapok múlva? A kifogás mindig kifogás marad, és a sérelem, hogy bezzegakkormiértnemvoltamelégjó ugyanúgy veled alszik majd egy ágyban.
És vicc az egész, mert nem is hiszed, hogy megtörtént, azt meg végképp nem, hogy a barátnőddel is.
Meg azt sem tudod már hova tenni, hogy a fb-n mindenki boldog párocskás képecskéket töltöget fel, de közben az van, hogy a barátaid nagy része mégis kurvára nem találja a nagyőjét, vagy a kisőjét, merthogy már amúgy azzal is tökre beérnéd.
Úgyhogy kend a hajadra, mert a kutya megette az egészet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése