Tudod, hogy mit kell tenni, elmondod, hogy mit kell tenni, de te nem teheted meg más helyett.
Jóformán ölbe tett kézzel kell végigasszisztálnom, ahogy a legjobb barátnőm tönkreteszi a lelkét, hogy lealacsonyodik, bepiszkítja a különleges és tiszta szívét.
Üvöltve, toporzékolva akarom a tudtára adni, hogy ne csinálja... de ehelyett csendesen sírok, és hagyom, mert úgysem hallgat rám.
Sosem gondoltam volna, hogy létezik ilyen erős baráti kötelék, de az utóbbi években, s talán az utóbbi egy évben tapasztaltam meg, hogy milyen az, amikor szinte testvéredként, a lelked másik feleként szeretsz valakit.
És nagyon is szerencsés vagyok, hogy huszonévesen megtaláltam azt a barátnőmet, akivel minden helyzetben együtt lehetek, akivel megoszthatok bármit, aki megért, akit megértek, akit úgy ismerek, mint a tenyeremet. Inkább jobban, nagyon jól, lehetetlen, hogy mennyire nagyon, igazán, őszintén, elsemhiszem, de mégisígyvan.
Köszönöm sors, köszönöm élet, hogy ezt is megtapasztalhatom, még akkor is, ha néha fáj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése