Iparkodok így gondolkodni, ezzel a mentalitással nekiállni a napjaimnak, mert ez teljesen igaz. És saját magamon tapasztalom, hogy utólag minden sokkal szebb, még akkor is, ha az adott szitut a jelenben keserűnek éltük meg. Nekem ilyen volt picit a londoni-olimpiai munka. Akkor mumusnak, utálatosnak és néha még hasztalannak is bizonyult apró elmémben, de utólag valósággal megszépült, és édes emlékké zsugorodott a szívemben, amit, ha kitárok magamban előjön, mint egy színes pillangó, körberepdes és talán még a nevetőráncaimat is mélyíti egy picit. Szóval teljesen helytálló a "feltételezés", hogy apró örömökből áll az élet. És a boldogság nem cél, hanem az odáig vezető út. Vagy mifene. Nekem így műkszik.
csiki
Ha észre tudod venni az apro pillanatokat, élesebb képet kapsz az egészéröl. Igen.
VálaszTörlés