A változás örök

Sokszor gondolkodunk azon, legalábbis én, hogy milyen jó lenne megváltozni, vagy megváltoztatni bizonyos dolgokat. Ugyan másokat nem változtathatunk meg kényünkre-kedvünkre, de mi igenis alkalmazkodhatunk, változhatunk bizonyos emberek, életszituációk hatására, vagy csak egy-egy hír hallatán. Múltkor olvastam valahol, hogy semmi sem biztos, csak a változás örök. Ez abszolút helytálló, mert ha nem önszántunkból, törekvéssel, akkor minimum az idő múlásával változunk.
Mégis az az igazán érdekes és izgalmas, amikor nem mások miatt, hanem saját eltökéltségből  k é p e s e k  vagyunk felülkerekedni saját jellemünk gyengeségein és  v á l t o z t a t n i  azokon. És amikor nap, mint nap erőt veszel magadon a változás reményében. Vagy, amikor visszatekintünk a múltunkra, szinte mindenki talál rejtegetni valót, vagy ha mást nem, de olyan mondatot, cselekedetet, amit szívesen megváltoztatna, vagy kitörölne a múltjából. Sokszor elfelejtjük, hogy lehet, hogy éppen az a kínos, szégyellnivaló, megalázó dolog tett minket azzá, akik ma vagyunk, vagy csak segített elindulni a hihetetlenül hosszú és rögös úton, hogy hónapok vagy évek múltán olyan jellemmel rendelkezzünk, amiben több a pozitív tényező, mint a negatív.
Végtére is, a változás - legyen az hirtelen jött, vagy megfontolt, pozitív, vagy negatív - minden esetben jó, mert minden esetben valami újnak, valami  m á s -nak az elindítója. Ha rossz, akkor visszamenőleg szidhatjuk magunkat, de mégis kilyukadtunk oda, ahova kellett, ha pedig jó, akkor "nincs miről beszélni".