nevetséges hansonlat

Mindig mindenki fut valaki után. Akár nyíltan, titkolatlanul, indiszkréten, akár titokban, álmában, diszkréten, de biztos vagyok benne, hogy futunk valaki után. És vajon miért van az, hogy két ember szinte sohasem  egymással szemben fut, és rendszerint nem kell egyik a másiknak? Vagy inkább úgy mondanám, hogy az esetek  túlnyomó részében az emberek egymás után futnak, s csak a fennmaradó igen csekély százalékban beszélhetünk "kölcsönös futásról". Vagy miért van az, hogy fut valaki utánam, én ellököm, ő elesik. Futok tovább, csakúgy. És ő fel kel és fut más után, vagy áll egy helyben, hogy majd más után futhasson. Én megállok. Visszafordulok és nem fut utánam. Szomorú leszek, mert már akarom, hogy fusson utánam. De nem fut. Én elindulok felé.. lassan, meg -megtorpanva... várom, hogy elmozdul e a helyéről, vagy más után megy..? Még egy helyben áll, és én közeledem felé. Vajon el fog futni? Nem tudni... a távolság, ugyanis két éve csak növekszik.