minden lány gondolkodik magán, a céljain, a múlt édes vagy keserű emlékein, szerelmein- akik már voltak, s akik még lesznek-, az élet értelmén, a női mivoltán.
Én is ilyen lány vagyok. Útban a nagybetűs NŐ felé. Néha félelmetes, s elgondolkodok azon, hogy egyszer én is valóban, igazi magas-sarkús-nő leszek?! És a válasz: nagy valószínűséggel igen.
Épp, hogy 20 éves leszek, még előttem az élet, a célok, a vágyak arra várnak, hogy beteljesítsem őket. Tele vagyok reménnyel és szeretettel a jövő felé. Azt akarom, hogy más lányok, nők is kapjanak ebből a reményből egy falatot. Hogy, ha tudok valami kedveset, vicceset, maradandót adni a filozofálgatásaimmal, akkor megteszem.
Szeretettel: a szerző
Warning: hosszú lett, és nem is kapcsolódik közvetlenül mindig, de olyan jól esett kiírni magamból! :P
VálaszTörlésÉvi, NŐ vagy! Ez pusztán biológia. A nőiesség (femininitás) azonban már más kérdés. És az bizony egy társadalmi konstrukció… Azaz mindazoknak a tulajdonságoknak és asszociált dolgoknak a gyűjteménye, amelyet a társadalom nőiesnek talál: kedvesség, lágyság, elfogadás, szépség, mellméret, vagy a magas sarok, pörgős szoknya, szemhéjtus.
Mindezek alapján mindannyiunkban van egy kép arról, hogy milyen egy nőies nő. Nekem sokáig gondot jelentett az (oké, néha még most is, ld. PMS…), hogy ez a kép nem egyezik azzal, amilyen nő(iessége)t én képviselek. És szenvedtem amiatt, hogy most akkor én vagyok a rossz, akkor nem vagyok „igazi nő”? De akkor mi legyen? Változzak meg? De én így érzem magam önazonosnak, így, minden „fiús” tulajdonságommal együtt, még akkor is, ha néha zavar. Akkor most mi vaaan? Kelleni fogok-e egyáltalán valakinek így?
Aztán rájöttem, hogy mindazok a dolgok, amiket én a nőiességről képzeltem, külső hatások eredményei, és ezek a külső hatások sokszor pont arra mennek rá, hogy én rosszul érezzem magam a bőrömben (ld. média, reklámok), vagy alapvetően rossz oldalról közelítik meg a kérdést. Szerintem mindenekelőtt emberek vagyunk, és a tulajdonságok teljes, komplex tárházából részesülünk, függetlenül attól, hogy nemileg nők vagyunk-e, vagy férfiak. Amikor azonban ezeket a tulajdonságokat dobozokba tesszük, jönnek az önértékelési problémák: elég/túl nőies/férfias vagyok? Én végül úgy békültem meg magammal, hogy rájöttem, hogy szabadságom van arra, hogy definiáljam a saját nőiességemet, és a teljes „emberi tulajdonságok” dobozából válogassak. És teljesen oké az, hogy szeretek férfiingeket hordani, mert kényelmesek, ettől még nem leszek kevésbé nőies, egyrészt, mert balanszírozzák más tulajdonságaim, másrészt meg hadd érezzem már magam jól a bőrömben! És igyekszem ugyanezeket a dolgokat fenntartani a férfiak számára is (azért ez se könnyű!): hadd válogassanak ők is a dobozból lelkiismeret-furdalás nélkül! És remélhetőleg egyszer majd összeakadok egy olyan sráccal, akivel majd kölcsönösen tetszeni fognak ezek a dolgok! ;)
Kössz a türelmet!
pusz,
Kriszti
köszi a reflektálást, jó volt olvasni... tetszik, amit írtál. és jó, hogy mindenki fejében alakulnak ki gondolatok ilyen témákban. namármost: igyekszem a jövőben minél szemléletesebben és szívemből jövően írni.
VálaszTörléscsók!