Mindenki más mögé rejtőzik el.
Van, aki egy szorult, kínos helyzetet úgy tud csak megoldani, hogy elneveti magát, s úgy csinál, mintha valóban vicces lenne, s a többiek elhiszik, s jobb esetben vele nevetnek.
Van, aki bármit elkövet azért, hogy ne kelljen szembesülnie a valódi önmagával. Olyanokat tesz, mond, gondol, amik szöges ellentétben állnak a szívében rejlő dolgokkal, s mégis megteszi, mert menekül.
Van, aki mindenre felcsattan, mérgelődik, s mindenkit hibáztat, egyedül önmagát nem.
Van, aki iszik, s van, aki evésbe folytja bánatát, csalódottságát és végtelen elkeseredését.
S vagyok én, aki futok önmagam elől és, amikor megállok, hogy visszanézzek önmagamra, már nem vagyok többé. S nem tudom, hogy hol hagytam el magam. Léteztem egyáltalán? Itt van a testem, a szokásaim, a gondolataim, a tetteim. De létezek úgy igazán? Létezek úgy, ahogy érdemes létezni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése