tömegundor

Attól, hogy Pesten élsz, tanulsz nem leszel pesti. Kivéve a Móriczon, vagy a déliben, ahol ugyanúgy beállsz a sorba a pokerfaceddel, akárcsak a többi paraszt. Azt hittem, mindig is reméltem, hogy én nem leszek egy közülük, hogy én aranyos és naiv vidékiként kitűnhetek. Hát nem: ugyan olyan savanyúképű paraszt vagyok, mint a többi. ha csak egy percet is várni kell a buszra pluszba', már mondom a magamét - magamban. Ha a móriczon a tömeg előttem töszörög legszívesebben elordítanám magam, és minimum mindenkit felöklelnék az akkor kinövő méteres szarvaimmal. Néha rájövök, hogy basszus, pont ezt akartam elkerülni - a személytelenséget, a belesüppedés, az egy birkacsordaként múúzást. Ilyenkor erőt veszek magamon, és ha mosollyal nem is, de a felismerés édes örömével a szemeben megyek tovább utamon.